2014 augusztusában távoztam orbanisztánná züllött volt hazámból, s 2014 októberében Japánban voltam ismét… Japán mesterek vártak, kalauzoltak, de volt bőven időm a japán nyelvet is gyakorolni s egyedül bejárni japán egy részét.

Eljutottam Kamakurába, Nikkóba, Narába, Kyotoba, Jagyu faluba. Szép élmények, örök emlékek maradnak ezek. Volt részem földrengésben, s átéltem két tájfunt is. Az egyik tájfunt s a földrengést is gyakorlatilag átaludtam. Háromszor is elmentem meditálni a Kurama hegyre… Nem tudtam vele betelni. Mindig nagy energiával fogadott…

A célba érés több részletben történt. Erről sokat nem mondhatok. A hivatalos, nyilvános része egy olyan képzés volt, amely japán nyelven történt. Hivatalos tanátadási vonalam a nagyon tiszteletreméltó Usui-Taketomi-Koyama-Doi tanátadási vonal. Csak japán mesterek voltak jelen ezen az eseményen. 

Hamar eldöntöttem, megvárom amíg tanítótársaim is célt érhetnek, együtt jöhetünk ki, csak utána kezdek tanítani nyilvánosan. Mert ez nem verseny, ki ér először célba. Nem lekönyökölni kell a másikat, elgáncsolni lihegve, törtetve – ahogy a MATURE Reiki egyesület pár mesterétől tapasztaltam. Hanem kézenfogva egymást, együtt szépen, boldogan besétálni a célba.

Akik 2008-ban velünk voltak, már akkor elrontották. Volt, aki tudományos tanult tudásával próbált villogni a japán reikisek előtt, s minden kérdésükre ő akart válaszolni – így a japánok inkább már név szerint intézték hozzánk a kérdéseket, akik nem akartuk magunkat előtérbe tolni. Volt, akinek nem tetszett a japán nők mennyire boldogok azzal, ha családanyák, feleségek, s ez látható volt rajta. Akadt, aki bár aláírta, hogy engedély nélkül, míg nem lesz Jikiden Reiki tanító, nem fogja tanítani az ott megismert gyakorlatokat, de hazatérve rögtön nekilátott, hogy képzést tartson, s csak akkor állt el ettől, mikor megüzenték neki, nem kollektív lesz a büntetés, hanem csak ő maga nem mehet tovább a Jikiden Reiki megismerésében – márpedig mi meghívtuk a Jikiden Reiki tanítóját Magyarországra is tanítani, s nem akart kimaradni ő sem. Bosszúból amiért megakadályoztuk, hogy tanítsa a Jikiden Reiki anyagát, Közösségünk egyik akkori tagját rá egy évre a Jikiden Reiki képzésén felpiszkálta ellenünk – több másik reikis az egészet hallotta. Ezt a volt tagunkat sikerrel fanatizálta, évekig névtelenül terjesztett rólunk hazugságokat, és persze a MATURE tagja azóta ő is. Jó helyen is van ott. Abban a szervezetben az ilyen módszerek megengedettek. 

Azzal is tisztában voltam, a MATURE mesterei közül ha megtudják, ismerem az eredeti hangolási eljárást is, az számukra a világ vége. Olyan „mesterek” állították, biztos nem értem célt Japánban, akiknek korábbi gáncsoskodásait azzal viszonoztuk, saját költségükön velünk jöhettek Japánba. Csak rajtuk múlt, meddig jutnak. Akkor naivan még azt reméltem, ha saját szemükkel látják, Japánban mennyire másképp állnak a Reikihez, mennyivel felelősségteljesebben, az hat majd rájuk is. Fogalmam nem volt, egyikük úgy ült fel a repülőre, már kész terve volt arra, hogyan kösse az egész utat saját nevéhez.

A MATURE másik „mestere”, aki Jikiden Reiki tanító Magyarországon, s akit ott már bíróság tiltott el attól, hazug rágalmakat terjesszen Közösségünkről, utána még Kanadába s Japánba írta a rágalmait, próbált lejáratni. Olyan óriási sikerrel, hogy őt jól kinevették Japánban a Mószer Aranka szovjet szocialista brigád-féle módszerei miatt, és a Jikiden Reikiben saját japán tanítója volt kénytelen helyre tenni, s nekem és közösségünknek még sokkal jobb lett a kapcsolatunk az eredeti szervezettel és a Gendai Reikisekkel is.

Hát ebből sejthető mit kaptam volna, ha nyilvánosan bejelentem a célba érést.

Viszont nagy lesz a hasra esés, amikor a közeljövőben nyilvánosságra kerülhet, hány nyugati reikis tanult már Gakkai mestertől, van kapcsolatban az eredeti szervezettel, stb.

S végre nagy kő esett le szívemről 2014-ben: Teljesítettem az 1997-ben, Reiki tanítóvá avatásomkor tett fogadalmat. Most már csak az volt a nehéz, amíg a többiek ki nem jutnak, egyedül vagyok, aki ismeri a teljes rendszert. Nagy felelősség, hiszen ha velem valami történik, a többiek nem biztos kijutnak, nem tudnak japánul. Nehéz súlyt éreztem.

Egy Nara város melletti szentélyben tettem fogadalmat, adományt adok, anyagi lehetőségeimhez mérten jelentőset a szentélynek, ha velük térek vissza s együtt érünk célba.

2016. november 10.