2008-as utunk után a Közösségünknek megmaradt a jó kapcsolata Japánnal, s 2010 májusában egy hónapra ismét Japánba mehettem, következett egy gyors kiképzés. Előtte 2009-ben Romániában mutathattam meg az eredeti gyakorlatokat román s magyar Reiki mestereknek, nagyon-nagyon nagy élmény volt a velük való közös munka. A 2010. évi japán tartózkodásomról sokat nem írhatok, a lényeg, hogy eljuthattam No színházi előadásra s megismerhettem több japán Reiki mestert, akik közül volt, aki az eredeti szervezetben gyakorolt évekig, mások a Gendai Reiki tanítói voltak, s meghívtak elutazásom előtt egy olyan találkozóra, ahol az eredeti szervezetből is többen jelen voltak. Közösen gyakorolhattam az eredeti szervezet tagjaival is, és mindenki adott nekem is Reijut! Óriási élmény volt, teljesen más volt a gyakorlás, mint a nyugati Reiki klubokban. Rajtam kívül csak egy külföldi volt jelen ekkor, ha jól emlékszem, egy hongkongi hölgy. Megismerhettem s gyakorolhattam az eredeti praxisokat is. S vissza is hívtak Japánba, megnyílt az út a Közösség számára. Az Usui Reiki Ryoho Gakkai egyik mesterének adtam át japán nyelven írt kérésünket, hogy szeretnénk az eredeti szervezet anyaga szerint gyakorolni, lépésről lépésre, akár a tanítást is feladjuk, kezdő gyakorlóként szeretnénk gyakorolni. Elmondták, nyugodtan gyakoroljunk, s örülnek, ha minél több magyar gyakorlónk lesz, és ők már így fognak gyakorolni. Ekkor már egy kivételével minden praxist megismerhettem.

Kaptam összesen akkor 4 japán nyelvű könyvet a módszerről, köztük egy olyat, amit az Usui Reiki Ryoho Gakkai egyik helyi vezetője írt még az 1930-as években, természetesen klasszikus japán nyelven. Sok millió forintot költöttünk arra, hogy profi fordítók lefordítsák a köteteket, s én magam sem tudom kiszámolni, hány száz órát fordítottam a nem klasszikus nyelvű fordításokra éveken át, s teszem mai napig, már más nyelvekre.

Sorba kaptuk meg a kiadványokat, az eredeti szervezet kézikönyvét, a japán mesterek saját könyveit a módszerről, s olyan anyagokat, amikről itt nem írhatok.

2010-es japán utam hatalmas tisztulást hozott a Közösségben, az Usui Shiki Ryoho tanítók mind távoztak. Egészen addig volt Shiki Ryoho gyakorlás is nálunk, még azt reméltük, elfér egyben több iskola. Ám az áldozathozatal részében nem nagyon akartak részt venni, a költségek a miénk voltak.

S érdekes nagyon, hogy az egyik tanítójuk sokat beszélt a Közösségben szeretetről, egységről, békéről – s amióta elmentek, szeretet van, béke, egység s harmónia a Közösségen belül, nincsenek már sértődések, játszmák sem.

Tehát 2010. évi utam után ismét gyakoroltunk, tanultunk, meglettek az első gyógyító mestereink majd tanítóink…

A hatalomra került „keresztény” kormány buddhista közösségünket más közösségekkel együtt jogfosztotta. 2011-2014 között is már rengeteg aljasságban volt részünk, továbbá ráláthattunk, a hazug politikusaik hogyan dolgoznak, milyen az „emberi jogi” bizottsága az akkori parlamentnek. Megjelentek a fekete listák, s elkezdődött a szabad és tisztességes, zsarolhatatlan emberek kiszorítása az országból. Engem is kiszorítottak, csak az éhenhalás vagy kivándorlás között választhattam végül a gerinctelen behódoláson kívül, ami nálam szóba sem jöhetett. Addigra már látszott, a magyarok többsége ismét engedelmesen lekushad az ostortól félve, magát akarja csak menteni…

2014. augusztus 19-én keserű szívvel távoztam, s nagyon boldogan, hihetetlen örömmel szálltam le Bangkokban a repülőgépről – azóta sincs honvágyam egy cseppet sem. Egy nagyon derék s jólelkű néphez érkeztem meg, akiknek nagy szívük van. Már első nap sok segítséget kaptam s hamarosan már betegeket is kezelhettem.  

S jött a 2014 évi japán út…

2016. november 1.