1994 – Az első találkozásom a Reikivel, a nyugati Reikivel még. Azért mentem el a tanfolyamra, mert nem hittem benne, ilyen létezhet. Csalásnak gondoltam, sarlatánságnak. Megérkezve jóakaratú, kedves embereket találtam. Az avatás után semmit, de semmit nem éreztem. Mások mondták, jön a kezemből az energia, de én nem éreztem. Mikor a tanfolyam első napjának végén hazaindultam, avató mesterem, Dombóvári Katalin megérezhette, mi megy végbe mennem, utánam szólt, hogy holnap akkor jössz, ugye? Persze, feleltem, de úgy voltam vele, nincs miért, nekem nem működik. Mások kezéből éreztem az energiát, a magaméból nem. Felszálltam a buszra, s pont akkor, mintha kilyukadt volna mind a két tenyerem, hatalmas örvényt éreztem a tenyereimben! Döbbentem bámultam oda, mert azt hittem, kilyukadtak… Materialista világnézetem, minden iskolai tanulmány szertefoszlott, hamisnak bizonyult sok minden, a világképem összeomlott. Másnap visszamentem, majd rendszeresen gyakorolni is, betegeket kezelni is. Pár nap múlva beiratkoztam hirtelen a Mantra parapszichológiai szabadegyetem első induló képzésére, ahol sok gyógymódot tanítottak. Mindet kipróbáltam, néhányat betegeknél alkalmaztam, munkám mellett betegeket kezeltem ingyen, s hamarosan nyilvánvaló lett számomra: ha elfogyott a tudományom, a Reiki segített mindig a betegeknél. Így eldöntöttem, ez az én utam, ezt kívánom gyakorolni.

1996-ban találkoztam egy Reiki mesterrel, akinek viselkedése felháborított, így megkerestem tanítóm, hogy megkérdezzem, ez hogyan lehetséges? Nagyon őszinte beszélgetés következett köztünk, felsorolta, mik történnek a Reiki világában, milyen „mesterek” vannak. Elmondta, szerinte a rendszer fele hiányzik. Sok a probléma, a Reiki nem szellemi út, nincsenek itt szellemi tanítói. Addigra már elköteleztem magam a Tradíció mellett, s tudatosan kerestem, melyik legyen az utam. Több tradíciót megismerhettem, beavatást kaptam, így egyértelmű volt számomra, a Reiki is szellemi út eredetileg, egészen biztosan. Könnyű lenne olyan utat gyakorolni, mely régi, biztonságos, jó mesterekkel, beavatókkal mint a Zen, a Tarot vagy a Kabbala esetében, tetszettek is ezen utak is, de egy tradíciót helyreállítani, az nagyon izgalmas, nem könnyű feladat. Szívből jött elhatározásom, a Reikit akarom utamnak, mert igenis lehet belőle ismét szellemi út. Reiki II-t végeztem el ebben az évben, majd képzéseket szerveztem tanítóm számára s sokat jártam hozzá gyakorolni. Hamarosan jelezte, alkalmasnak tart Reiki tanítónak, de én nem éreztem magam késznek erre. Megbeszéltük, Kati feltétele volt, hogy mást is gyakoroljak, mert ő nem megvilágosodott mester s fontos, legyen ilyen tanítóm is. És szerinte a Zen nekem való lenne. Hamarosan a Zen KwanUm iskola tagja lettem, részt vettem egy hosszabb elvonuláson, ahol életem első koan interjúján satorim volt. Grazyna Perl volt a Zen tanító… Hálás köszönetem a mai napig!

1997-ben, mikor Usui Shiki Ryoho Reiki tanítóm, Dombóvári Katalin az Usui Shiki Ryoho Reiki mesterévé avatott, előtte végzett böjtöm idején intuíciót kaptam, hogy nem igazak azok az állítások, amelyek szerint Usui Mester elégette minden feljegyzését, és semmi nem maradt utána. Nem tudtam, hogy más nyugati mesterek is már úton vannak Japánba, vagy már tudtak erről – nagyon el voltunk vágva szinte mindentől Magyarországon, ami a Reiki világában zajlott. De elhatároztam, ha léteznek ilyen dokumentumok, meg fogom találni őket, s azok szerint fogok gyakorolni.

Beiratkoztam hát a buddhista főiskolára japán nyelvet tanulni. Először csak a nyelvórákra jártam be, de fiam születésekor meg kellett szakítsam tanulmányaim, mert Tatabányáról utaztam fel az órákra. Azonban pár évvel később már hivatalosan is beiratkoztam a japán fordító szakirányra.

Később Rick Rivard honlapján találtunk néhány Gakkai gyakorlatot leírva, persze élőben más volt évekkel később Japánban gyakorolni őket, de nagyon megörültünk ezeknek. Japánnal is próbáltam felvenni a kapcsolatot, s elsőnek pont szakdolgozatom írásának idején – amit a Kurama hegyről terveztem írni – kaptam meg klasszikus japán nyelven, emailben az Usui Mester által írt eredeti kézikönyvét a módszerének! Ezt ugyanis minden tanítványa még lemásolta akkoriban, s egy ilyen példányt kaptam meg scannelve.

Hatalmas munkába fogtam, új témát választottam a szakdolgozatomnak, s ebből született meg a Reiki Nyomában I-II. kötete. E kiadványok sajnos tévedéseket is tartalmaztak, mint ma már tudom. A tévedéseket e blogban, a Reiki Nyomában III. rovatban megírom.

Szóval, Torma András barátommal, dr. Szabó Attilával s feleségével, Tünivel s mások segítségével lefordítottuk angol nyelvből a nyilvánosan közzétett eredeti gyakorlatokat, s elkezdtük gyakorolni, néhány akkori avatottammal.

Nagyon jó volt ezen gyakorlatokkal foglalkozni, a betegkezeléseket teljesen más oldalról közelítették meg, mint ahogy a Shiki Ryohoban tanultuk. Elhatároztuk, a Reikit ideje rendbe tenni, összehívtuk a magyar vonalak rangidős tanítóit, mint Dávid Zsuzsa, Eördögh Kristóf. Paula Horan vonaláról, mivel nem ismertem a Reiki mesterek elérhetőségeit, Kálazi Ági volt jelen. Eördögh Kristóf vonaláról Kövesi Péter volt jelen. Dávid Zsuzsáéról ő maga és Róna Juli érkezett. Először úgy tűnt, közös a cél. Jött Kerkápoly Géza, Tóth Judit, Dávid Zsuzsa vonalának tanítói, Király István s mások… Azután sorban derült ki, jó pár vonalon más szimbólumok kerültek használatba, s e nagynevű mesterek szerintem nem a felelősségüknek megfelelően reagáltak. Úgy vélem abban reménykedtek, az derül ki, az ő vonaluk a hiteles, a jó, s nagy sokk volt nekik, amikor kiderült, hogy vonalaikon az eltérő szimbólumok nem eredetiek a Shiki Ryohoban. Voltak, akik kiléptek, mint Dávid Zsuzsáék, amikor a japán gyakorlatok felé fordultunk, azaz amikor megismertettem e gyakorlatokat azokkal, akiket érdekelt. Gyakorolni viszont csak Kerkápoly Géza s Tóth Judit akarta őket. Akkor még nem tudtam, kevés „mester” akar gyakorolni, sok csak oktatni szeretne… Szóval hatalmas csalódás volt, s néhányan a Reiki tradíciójának inkább azt a felelősségvállalást kikerülő, és kiskapukat is tartalmazó iratot akarták elfogadtatni, ami Kövesi Péterhez kötődik már évtizedek óta. Neki ez régi vágya, az legyen a Reiki tradíciója helyett, de a tradíciónak nevezve. Ugyanakkor a Tradíció alapjaival sincs tisztában, neki nem volt tradicionális mestere, semmilyen tradicionális szellemi utat nem gyakorolt. Így csak elképzelései vannak róla, szerinte az Usui Reiki Ryoho Gakkai egy parancsuralmilag vezérelt szervezet – elképzelni sem tudná, milyen valójában.

Közben kiderült, az Usui Shiki Ryoho sajnos nem tradicionális Reiki. Tehát nincsenek valódi mesterei, oktatói vannak. Olyanná vált, mint a modern jóga iskolák, oktatói vannak, nem kellenek megélések sem. Sőt, igenis üzlet sokszor, egyéni ambíciókról szól. Ezt felismerve szakítottam is az Usui Shiki Ryohoval és elhatároztam, teljesen elölről szeretném tanulni a Reikit, Japánban, japán mestertől – s az eredeti szervezet mesterétől.

Összehívtam gyakorló barátaimat, akik ebben támogattak, s 2007 decemberében megalakult az Usui Szellemi Iskola Közösség, ma már nemzetközi szervezetként az Usui Spiritual Lernejo Komuno, amit hivatalosan 2008 júniusában jegyeztek be, első nyári táborunk indulása előtt. Tiszták a szándékok, a célkitűzések – ezek nagy részét alig 10 év alatt elértük, noha sokan mondták, semmi, de semmi esélyünk nincs rá.

Alapcéljaink közé tartozott s tartozik a betegek kezelése, az Usui gyógymód hatékonyságának bizonyítása – a betegeket mi kizárólag a módszerrel kezeljük –, a valódi információk elterjesztése, az eredeti útmutatók lefordítása, beleértve a Meiji verseket. S hogy az eredeti szervezettől kérjünk tanítót. 2008 tavaszán sikeresen vettük fel a kapcsolatot az eredeti szervezet egyik tanítójával, aki viszont látatlanban nem vállalta el tanításunkat, s a Jikiden Reiki mesterével, Nishina Masaki mesterrel is. 2008-ban még velünk tarthatott Japánba Kövesi Péter s Kálazi Ági is például a MATURE Egyesülettől, s többen mások is. A Közösségünk tanítói, akiknek szilárd elhatározása volt, hogy csak az eredeti rendszer érdekli őket, azt szeretnék gyakorolni, eléggé külön váltak már akkor a többiektől, akik Jikiden Reiki képzésre mentek el négy napra, összevontan tanulták a Jikiden Reiki I-II képzést. Tudomásom szerint ennél tovább egyikük sem jutott abban az iskolában sem a mai napig.

Pőcz Evelyn s én japán embereknek lettünk bemutatva, ugyanis nem lehet ajánlások nélkül egyből bekerülni az eredeti szervezetbe, velük gyakorolni, tőlük tanulni. Azt is közölték velem, most nem vehetünk részt hivatalos képzésen – mert mind mentünk volna. Nem mondták meg a valódi okot, később jöttem rá: a MATURE oktatóival együtt ez lehetetlen. Az én szemem még nem volt úgy nyitva akkor, mint a japánoké. Nem láttam előre, milyen szándékkal jöttek páran velünk, már kész tervekkel: ha sikerül az út, akkor abból hogyan csinálnak hírnevet, stb. Olyan is akadt, aki akkor még tiszta szándékkal jött velünk, de pár év múlva már számára világos volt, nem a Tradíció az, amit ő szeretne. Saját utat akar a Reikivel létrehozni, nem tradicionális nézeteket követ, mégis ő is ragaszkodik hozzá, hogy tradicionális Reikinek nevezze, amit tesz, s magát tradicionális Reiki mesternek nevezteti, nevezi.

Az égiektől nagy ajándékot kaptam a Kurama hegyen, amit meglátogattunk. Hatalmas energiát kaptam, nem embertől kaptam beavatást, s egyben megváltozott a látásom: azóta látom, kiben mi van éppen, azt is, hova juthat – s ez nagy segítség, hogy tanítványaimmal érdemben tudjak foglalkozni, az igazi Mester-Tanítvány kapcsolat keretében. Azóta vagyok képes erre.

Szintén 2008-ban Japánban azért megmutattak nekem néhány eredeti gyakorlatot, s azt is megengedték, ha már eleget gyakoroltuk, utána oktassuk is. Kérték tőlünk, javítsuk fel a Reikit, amit tanítunk. Valamint sor került 10 Meiji vers magyar nyelvre fordítására is tolmács segítségével, akit mi fizettünk.

Hazatérve hatalmas lelkesedéssel folytattuk munkánkat, s hamarosan lettek tanítványaim is, újak. Ők nagy segítséget is jelentettek, végre megszületett a MI, valóban közösség lettünk, s ez megsokszorozta erőnket. Hamarosan, alig 3 év alatt már 10 gyógyítónk volt… Betegeket kezeltünk 8 városban, településen, volt 15 gyakorló közösségünk, s akkor jött 2010 és vele a Gonosz. Aljas évek köszöntöttek Közösségünkre, tisztességtelen, becstelen politikusok jöttek a „kereszténység” nevében, s tönkretették munkánkat egykori hazánkban, ami nekem ma már csak a sötét orbanisztán, a Gonosz Birodalma. A Gonosz vezénylő tábornoka pusztít el mindent, ami a MI-ről szól… Goebbelsi propaganda, hamisított statisztikák, hazugságok, álnokság, ármány, s szemérmetlen, féktelen lopás, lopás, lopás, lopás, lopás és megalománia.

De akkor még, a második japán útig, amire 2010. májusban került sor, boldogan gyakoroltunk, s sok magyar emberen tudtunk ingyen segíteni. Ahogy Japánban kérték, lépésről lépésre gyakoroltunk, az új gyakorlókkal együtt. Hatalmas élmény mai napig ez az időszak, Közösségünk hőskora.

2016. november 18.