2016 októberében végre együtt jutottunk el Japánba, Evelyn, Nóri s én, a Közösség mind a három tanítója. Hajszás volt a program, kevés volt a pénzünk. Amit a magyar kormány éveken át ellopott tőlünk, hiába ítélte meg a Strasbourgi Bíróság kártérítésnek jogerősen is, még mindig nem fizették ki, csak az utunk után. Egyik szintén külföldre távozott tagunk Németországban lett informatikus, s olyan jól keresett, s akkora nagy szíve van, hogy utunkat előfinanszírozta. Az is segített, már Thaiföldön éltem boldogan s onnan olcsóbb sokkal a repülő. 🙂

Igyekeztem pihenést is betervezni, de másképp alakult, s nem is bántuk.

Első esténket egy barátságos kisvárosban töltöttük, egy szamuráj család mai leszármazottjánál s barátainál. Utána Oszakában töltöttünk pár estét, s onnan jártunk a hivatalos képzésre. A képzés most japán s angol nyelven volt, s nyugati Reiki mestereknek, akik szintén célba értek. Nagyon kiválogatott társaság volt, mind olyanok mint mi. Sehol egy nagyképű, egoista, törtető vagy akár álszerény ember. Ide mindenki csak teljesen tiszta szívvel tudott eljutni.

Szóval biztosan nem én, nem mi vagyunk az elsők, akik célba értek.

A képzésen végre Evelyn s Nóri is mindent megismert, s ők is Doi Szenszei tanátadási vonalára kerültek. Minden nap után volt közös program, s két napos közös gyakorlás. Egyik zárt körű volt, a másikra más japán Reiki iskolákból is jöhettek. Ennyit arról, az eredeti szervezet milyen elzárkózó… A Komyo s Gendai Reiki japán mesterei közül is többen eljöttek.

Sok barátunk, kollégánk lett, a világ sok országából.

Ahogy visszagondolok, a Tradíció útjait nekem mindig feltárták… Legyen az a Kabbala, a Tarot tradíciója vagy buddhista iskoláké, a Taoé, a Ji-Kingé…

Most már nem egyedül vagyok a Közösségben, aki mindent ismer. Ismét egy nagy felszabadultság érzés, s a közös célba érés felülmúlhatatlan öröme.

Megjártuk együtt Oszakát, Kyotot, Narát ezúttal s persze többször Kuramát…

A képzés s közös gyakorlások előtt s után is Kuramára mentünk. A hegyen voltak feladatok is. Arról is részletes útbaigazítást kaptunk, hol meditált Usui Mester a hegyen – meg is találtuk! Mindnyájan meditáltunk e helyen, s kifejeztük hálánkat a Mester iránt s a Magasabb Erőknek, hogy az Usui Szellemi Út megjelenhetett a világban, s mindenkinek, akik segítettek minket, hogy ide eljuthassunk.

Kyotoban is körülnéztünk, eljutottunk az Aranypavilon templomba s a Kyotoi császári palota hatalmas kertjében hosszú órákat töltöttünk el. Narában simogattuk a kedves őzikéket s etettük is őket.

Mikor a Nara városában lévő szállásunkra költöztünk azt gondolván, hogy a szabad programos napjaink következnek, jött a bombameglepetés program, amit nem terveztünk be előre: Sinkanzennel utazunk egy darabig, majd várt ránk az eredeti szervezet egyik mestere, néhány más Reiki iskola japán mesterei s a nyugati Reiki mesterek közül még páran. Együtt mentünk Usui mester szülőházához, majd életével kapcsolatos történéseket ismerhettünk meg az eredeti helyszíneken. Megtudtuk, mivel foglalkozott családja s ő maga is a Kurama hegyi elvonulása előtt. Elvittek oda, ahol első tanítványaival, gyakorlókkal megalakította a Gakkait s először gyakoroltak közösen. Erre még bizonyítékot is mutattak, noha nem kértük. Mi is ott gyakorolhattunk, s előtte részt vehettünk Shinto szertartáson.

Az eredeti szervezet Mestere elosztotta gyakorlás előtt, ki hova álljon, érezte mindenki energiáját. Nórit maga mellé hívta, így gyakoroltunk.

Utána még Narában eljutottunk japán vezetőnk kalauzolásával tradicionális szaké készítő műhelybe, és megtanultunk matcha teát készíteni tea szertartáson.

Végül, utolsó esténken eljutottunk Nó színházba Osakában, ami ismét hatalmas élmény.

Már nem hiányzik semmi a munkánk elkezdéséhez, csak a Meiji versek fordítása, mert eddig van 4 változatunk, de még nem az igazi. S persze, az összes anyagot más nyelvekre lefordítani.

2018-ra az is meglesz. És akkor készen vagyunk, indulhatunk nemzetközi szinten nyilvánosan is!

2016. november 3.