
A Gyógyitó útja a Reiki esetén – 2. rész
Olyan is akadt aki azt vallotta, majd jól fog keresni a kezeléssel. 50 perc és huss, mehet a delikvens a kezelésről mert „másnak is hozzá kell férnie” az energiához.
Hát, nem lett belőle gyógyitó nálunk…Lehet máshol sem.
Ami a legszebb, hogy egy gyógyitó élete csodálatossá válhat s válik. Aki feladja az ő életét, megnyeri azt – mondta Jézus. Aki lemond az egyéni vágyairól magától, boldogan, szivből, olyan ajándékokat kaphat az égiektől, amelyek létezéséről korábban fogalma sem volt… aki viszont az ÉN boldogságát és/vagy a Biztonságot, a BIZTOST, a BIZTOS MUNKAHELYET, a BIZTOS MEGÉLHETÉST keresi az ebből nem részesül. Tapasztalatom, hogy ez igy van: az égieknek rengeteg csodás ajándékuk lenne mindenki számára…. Sajnos nem tudják átadni őket. Ahhoz le kellene mondani a biztos iránti törekvésről. Az ÉN céljairól. Hányunknak mondják a családban, a szülők, s más jóakarók: Előbb keress valami biztosat s ha az már megvan, majd azután kövesd álmaid… Azaz soha, mert Biztos nem létezik…csak időben s térben ideiglenesen. Mi lett azzal, amiket ők biztosnak hittek? „Biztos” volt a munkahelyem, „biztos” fizetéssel… Mégis a Bizonytalanságot, a szabaduszó, önálló életet választottam 20 évesen… akkor jött a rendszerváltás s pár évvel később a „biztos” munkahelyet elprivatizálta egy önző ember, aki az akkori kormánnyal jóban volt, s elbocsátotta a dolgozók nagyon nagy részét, mert csak az ingatlan kellett neki valójában. Magyar varacskos tette ezt a többi magyarral, nem idegen. Mindig magyar az legdurvább ordasa a magyarnak. 2010 óta ez világosan látható is.
Ó, hányszor hallottam, hogy : „majd ha az én életem rendben van, utána segitek másokon”. De sose lett eléggé rendben az élete ahhoz… Aki az ÉN-t választja előbb, sose jut el a MI éléséhez. Aki a MI-t választja, feltétel nélkül, jutalom reménye nélkül, egy idő után egyszer csak azt veszi észre, láthatatlan erők hordozzák, segitik, vigyáznak rá. S amikor teljes népek élik a MI-t, az a nép csodás dolgokra képes, nagy jövője van.
Tehát végül egy gyógyitó boldogan él… Kivéve:
Kivéve ha mondjuk orbanisztánban él vagy észak koreában. Az ilyen országokban a gyógyitó nem képes ellensúlyozni a gonosz erőket, energiákat. Túl sokan szolgálják ott a Gonoszt vagy nem tesznek ellene, s folyamatosan mindent a Gonosz ural el az ilyen országokban. Ott nincs happy end. A gyógyitóknak sem. Hamvas Béla s Márai Sándor is előre tudta, egy népnek leáldozik amikor a primitivek kerülnek hatalomra. Először az Uralkodóé a hatalom, majd a Nemeseké, de ha tovább folytatódik a hanyatlás akkor a Polgároké lesz, akik között egy ideig még vannak értékek, erények – majd ha ők is korrupttá válnak, jön a munkás-paraszt hatalom… s ha az is elbukik, végül a primitivek jönnek. Öltönyben s nyakkendőben. Jelszavakkal, törvényekkel melyet ők maguk nem tartanak be. Értékrendről beszélnek de maguk hiján vannak mindezen hirdetett értékeknek. Csak saját anyagi hasznuk érdekli őket. Igy tűnik el egy nép a világ szines palettájáról végül. Tehetséges tagjai pedig más népekbe olvadnak.
Ráadásul orbanisztán előtte se volt soha egységes nép. Itt 8 teljesen különböző törzs telepedett le, teljesen más értékrendekkel. Csak külső támadás esetén harcoltak együtt. Egymástól távol telepedtek le. Egy egy kalandozásra szövetkeztek a vezérek vezetésével. A tatárjárásig ez igy is maradt… Utána már más népekből kellett letelepiteni, migránsok kellettek hozzá, az ország ne maradjon védtelen s néptelen. S soha de soha nem volt itt egységes nézet, értékrend s mindig jön egy csoport mely hatalomra kerülve a saját csoportja nézeteit rá akarja mindenki másra erőltetni. Fortélyokkal, törvényekkel, tűzzel s vassal, erőszakkal, megfélemlitéssel. Valójában sok nép van ott egy picuri országban, mely alapkérdésekben se tud közös nevezőre jutni, soha de soha. Mindenkinek jobb lenne, afféle városállamokban élnének az emberek vagy kisebb területeken, saját vezetőkkel, ott legalább egységes törekvésekkel. A magyaroknak 2 hosszabb fénykora volt – a török időkben, s Habsburg időkben. Aki nem hiszi, nézzen utána, turistáknak mit mutogatnak az idegenvezetők: Bazilika, Halászbástya, a török időkben készült fürdők, Vajdahunyad vára, Műcsarnok, Szépművészeti múzeum, Hősök tere, Andrássy út, Oktogon, Kisföldalatti – na, ezeket kik finanszirozták? S ami most épül, azt az EU finanszirozza- illetve sokkal többet finanszirozna csak megint ellopják magyarok a magyaroknak szánt pénzt.
Azon gyógyitóink akik más országokban telepedtek le, boldogok. Nyelveket kellett ugyan tanulnunk éveken át, más országban mindent újrakezdeni elölről – de megérte s megéri. Ha megnézzük milyen házakban élhetünk most, hogy azzal foglalkozhatunk háboritatlanul amivel szeretnénk s milyen szép környezetben élhetünk, dolgozhatunk – hát Orbanisztánban a gyógyítóink messze nem élnek sajnos ilyen jó körülmények között, pedig már 2008-2010 óta szolgálják az embereket, segitenek rajtuk. Sőt, egyikünk se, soha nem élhetett ott nyugodtan, boldogan, jó körülmények között.
Mikor 2014 augusztus 19.-én eljöttem, nem én voltam az első gyógyitónk, aki távozott. Pénzem 3 hétre volt maximum, szerényen élve. Sose felejtem el, amit az akkor megismert thai barátom mondott, aki házába fogadott s családjába. Ez itt Thaiföld! Itt nem bántják az idegent. Hagynak boldogulni s biztos menni fog minden! Kapsz ételt, szállást. Ha nincs pénzed rá, nem baj! Majd megadod ha lesz, ha sose tudod megadni az se baj! Itt jó helyen vagy! S igy lett. Nem volt szükség anyagi segitségükre – de nagyon jólesett hogy felajánlotta.
Aztán jöttek az élmények s két hónappal később már ismét Japánban voltam pár hetet, majd Thaiföld jött ismét: Sriracha, Pattaya, Ayutthaya, Nakon si Thammarat, Khanom…. És persze 4.5 év alatt ott voltam többször is a csodás Thai szigeteken: Koh Sichang hétvégeken akár éveken át, Koh Larn, Koh Chang karácsonykor általában, Koh Lanta tavasszal, és végül a legszebb sziget, Koh Samui…. Csodás ország s bámulatos nép…. közben éltem Bali szigetén is két csodás évet… Olyan helyekre juthattam el mint Sanur, Ubud, Uluwatu, Ungasan, Kuta, Amed, a tradicionális Karangasem tartomány fővárosában is éltem sokat, Amlapurában… sokat jártam gyönyörű tengerpartokon, fürödtem, úsztam, snorkoltam…. Jártam a Tirta Gangán, amit az utolsó Karangasemi király saját kezével is épitett népének, ezt a gyönyörű kertet ahová bárki mehetett pihenni, meditálni… A varázslatos Tegallalangon sétáltam, és a Királyi Vizi Palotában is gyönyörködtem… voltam a Majomerdőben, Charlie Csokigyáránál a tengerparton sokszor, nemegyszer ott dolgoztam laptopomon, láttam s részt is vehettem egy idő után a helyi ünnepségeken, szertartásokon… E csodás hely varázsa azóta is velem van. S ittam a finom kókuszlét, ettem a finom kókuszbelsőt, a sok csodás ázsiai ételt… S a sok, magyarországon elképzelehetlenül édes gyümölcsöt: Duriant, Jackfruitot, Mangosztánt, Mangot s olyan édes görögdinnyéket, melyek mintha teljesen mézből lennének…
S eljutottam Vietnamba is, ettem a Pho levest, a tavaszi tekercseket… Malajziában például Georgetown csodás városába jutottam el… Este egy teljesen más világ kezdődik ott, a sok ott élő nemzet sok sok konyhája egymás mellett… libanoni, török, görög, olasz, japán, kinai, thai s még sok más nép étkezdéi… A pillangóparkba legalább négyszer elmentem olyan csodálatos hely… S Indonéziában kétszer is a mesés Gili szigeteken pihenhettem ki fáradalmaim…. Szingapúrba pont a városállam születésnapján érkeztem s feledhetetlen élmény volt az ünnepség… Eljuthattam a világhirű állatkertjébe s a vizi s éjszakai állatparkba is. Örök élmény a Szingapúrban töltött napok, eddig kétszer. Egyszerre van jelen a legmodernebb technika s a természet, a fenntartható fejlődés példáját mutatva a világnak… S persze Japán, amivel sose lehet betelni, már négyszer eljuthattam oda…
Úsztam óriás teknősökkel, láttam szabadon a delfineket, majmokat, úsztam tengeri kigyó, muréna felett, láttam a lábam alatt pár centire kőhalat… láttam a kék pöttyös ráját s tüskést, a halálos de gyönyörű skorpióhalat élőben, ugyanigy tintahalakat s trigger fisht, sok kis csodás és nagyobb halat… cápát is. Találkoztam szabadon élő majmokkal, elefántokkal, kobrákkal… Felültem többször elefánt hátra is, e kedves behemótokon utazni olyan csodás… aztán elheverednek s élvezik hogy a vizben lemosod őt… Találkoztam Dayák harcossal akinek a falujába indiánok érkeztek Kanadából mikor fiatal volt s megtanulta a dalaikat, táncaikat s esténként őrzi a hagyományt, énekel s táncol a napnak….minden este.
Ázsiai központunk felépitik nekünk úgy, hogy anyagilag nem kell beszállnunk… Egyik gyógyitónk vagy több, esetleg tanitóink is ott élhetnek majd… Várja őket egy másik varázslatos nép. Van központunk Észak-Amerikában, hamarosan Latin-amerikában is lehet, vannak kezelőhelyeink Europában – már csak Afrika van hátra. Esetleg még Uj-Zélandon is lehet majd központunk.
Fantasztikus emberekkel találkoztam, akárhova mentem. Újabb s újabb országok, kalandok vártak.
S nemrég megérkeztem a világ talán egyik legszebb helyére… bármikor jön a spirituális szél, mindig ráfekszem a hátára, s ahova visz, oda megyek, ellenállás nélkül. S ahol most letett, ilyen szépet még soha nem láttam, noha sok helyre eljuthattam már. S még csak egy kis részét láttam e hihetetlen szép helynek…
Pár évet most itt töltök, itt is lesz gondolom új központunk…
Szivem eltelik hálával újra s újra… Sose vártam jutalmat azért, amit teszek, képviselek. Az első japán út szinte lehetetlennek látszott… A forrás ott magához ölelt, körbefolyt, sőt ölbe vett annyi nehéz év, küszködés után… s megajándékozott a Mester-Tanitvány kapcsolat lehetőségével. S még utána is nagyon nehéz volt sokáig, de boldogan dolgoztam, reménnyel a szivemben. S azzal hogy egy országban ellehetetlenült valószinű örökre minden spirituális élet lehetősége, hogy végleg elsötétedik egy ország, egy feudális korban ragadt megalkuvó nép csillaga leáldozik – azzal nem teszik tönkre a Gonoszok, a Primitivek az egész világot. Máshol szép marad, remek emberekkel, jó népekkel, bölcs vezetőkkel.
Ázsiában a Balin töltött két évet leszámitva, hétköznapokban elég távol voltam a szép tengerpartoktól. Balin általában robogóval 5-12 percre. E szigeten ahol most élek épp, pár lépésnyire van… s olyan törvények, környezet vesz körül amelyben lehet épitkezni s itt örülnek az Épitőknek…
Más gyógyitóink is tudnának mesélni arról, milyen szép az élet ott, ahol élnek.