2018. szeptember 23-án Közösségünk egy fontos eseményen vehetett részt Japánban meghívottként. A Reiki alapítómestere, Mikao Usui Sensei szülőfalujában felállításra került egy emlékmű az O-Sensei tiszteletére.
      
      Japán Mesterünk a kivitelezést megelőzően engedélyt kért és kapott a helyi shinto vallási vezetőktől és Usui Sensei családtagjaitól. Így készülhetett aztán el az az emlékmű, amelyet ma Gifu prefektúrában láthatunk.

Ezúttal egyedül képviseltem a Közösséget, de a szállásokon és a programokon romániai gyakorlótársainkhoz csatlakozhattam, amit ezúton is köszönök az egész csapatnak, s vezetőjüknek, Simon Enikőnek, hogy mindent úgy intézett, hogy engem is beleszámolt mindig a létszámba. Nagy segítség volt ez az út szervezése során.

Az ünnepség napjának reggelén bérelt buszokkal indultunk a faluba. Az állomástól a helyszínig kb. másfél órát utaztunk. Ott aztán frissítővel vártak minket a japánok, s kis idő múlva kezdetét vette a ceremónia.

Egy közösen elvégzett gyakorlat után megkezdődött az a shinto szertartás, melynek keretében az emlékmű felszentelésre került. Ennek során egy tolmács volt a külföldiek segítségére, aki angolul mindig elmondta, mit kell tennünk, hogy a szertartás aktív részesei lehessünk.
E ceremóniáról sokat nem mondhatok, de fontos japán szervezetek képviselői, a mi japán Mesterünk és Usui Sensei családtagjai is shinto módra hálát adtak egyesével az emlékmű előtt.

Az energia pedig közben olyan nagy lett, hogy én egy idő után elpityeredtem.
Végül pedig együtt számoltunk vissza izgatottan, majd a prominens személyek leleplezték az emlékművet.

Ezután csoportképek készültek az immáron felszentelt emlékmű előtt. Mindenki nagyon boldog volt.

Amikor e helyszínt elhagytuk, a japán szervezők egy hotelhez vittek minket, ahol tovább folytatódott az ünneplés. Svédasztalon mindenféle finom fogások vártak minket, de előbb még Mesterünk megnyitotta az ünneplést, s utána még mások is beszédet mondtak. Itt is tolmács volt a segítségünkre, hogy mindent érthessünk, s készültek videofelvételek, egyéni- és csoportképek is.

Mindenki nagyon kedves volt és boldog, jó volt ezt átélni és újra Japánban lenni.

Ez, mondjuk úgy, az események azon része, nagyon lerövidítve, amely kívülről volt látható.
Azt, ami belülről történt és történik azóta is, vajmi nehéz lenne leírni. Nem csak megfelelő szavak hiányában, s nem is csak azért, mert voltak részek, ahol megkértek minket, hogy ne készítsünk semmilyen formában felvételeket.

A 2016-os utunk óta, mióta Gyurival és Nórival először juthattunk ki közösen Japánba, az energia nagyon megváltozott, lágyabb és mégis erősebb lett, nagyon letisztult ahhoz képest, amit addig ismertünk.
A 2018-as út után úgy érzem, ez még igazabb. Hatalmas áldás ez mindannyiunknak, akik ezen a vonalon gyakorolhatunk és egyben nagyobb felelősség is gyógyítóként és tanítóként, hogy vonalunk tisztaságát megőrizzük, s a tőlünk telhető legjobban közvetítsük ezt az energiát a mindenkori gyógyulni vágyók és gyakorlók, tanítványok felé is. Ehhez nekünk is folyamatosan nyitottnak kell lennünk a változásra, ami csak még izgalmasabbá teszi számomra ezt az utat.

Egykori és jelenlegi gyakorlóinknak, a hozzánk forduló betegeknek és támogatóinknak innen is köszönjük a bizalmat. Együtt jutottunk el idáig, s reméljük, még majd jóval tovább is.

A hála szó bár szívből jön, de nem elég arra, hogy kifejezze, amit valójában érzek Usui Sensei, Fodor Gyuri, japán Mesterünk és magyarországi, valamint japán és nemzetközi gyakorlótársaink felé. Az én életem nagyon más irányt vehetett volna, ha nincs az Usui Szellemi Gyógymód, ha Mestereimmel nem találkozhattam volna és e közösségek életének nem lehettem volna részese.

Ám mivel szavaim erre már tényleg nincsenek, remélem az, amit nemzetközi szinten igyekszünk megvalósítani, majd beszélni fog helyettünk.

Pőcz Evelyn