I: Volt egy több mint 80 éves tanítóm, spirituális mester. Rég nem fogadott senkit tanítványnak. Más vitt el hozzá aki kereste vele a kapcsolatot, ő mutatott be neki – s e csodás tanítóval kialakult egy nagyon jó kapcsolat. Ő jósolta meg nekem, el fogom érni a megvilágosodást, ez biztos. De mikor?  Türelmetlenkedtem. Évek óta meditáltam, zent gyakoroltam, betegeket kezeltem, népfőiskolán tanítottam hétvegeken, neveltem a gyerekeket s nagyon fáradt voltam már. 1997 volt, s elmondtam ingerült vagyok sokszor, türelmetlen ami korábban nem volt, nem érzem haladnék utamon sőt… tegnap egyik nevelt fiammal évek óta először kiabáltam is.

• Kedvesen rámnézett: De hát nagyon fáradt voltál akkor, nem?
• De igen, feleltem.  És olyan jó lenne pihenni legalább két hetet. Mikor pihenhetek végre?
• Kedvesen nézett megint :  A sírban, fiam… Mi tanítók ott pihenünk meg. Látod, én már 83 elmúltam, de ha jössz, felkelek, elkészülök, nem fogadhatlak kócosan, nem igaz?

Bizony az ő korában csak ha vendég érkezik, arra felkészülés 3-5 óra volt…

Szívemben őrzöm kedvességét, emlékét.

II:  Grazyna Perl Zen mester, aki mára visszavonult a tanítástól. Az ő vezetésével vettem részt Zen elvonulásokon, s kapcsolatban maradtunk. Mikor feleségemmel ment szét a kapcsolatunk (én a 3. férje voltam) irtam neki egy levelet, magamat okolva 1999 őszén, mikor a válást már elhatároztuk. Két közös gyerekünk is lett, három másik gyerekét feleségemnek évekig neveltem. Grazyna mindkettőnket ismert, járt nálunk több alkalommal is. Vártam tőle hogy válaszában keményen helyretesz, nem voltam jó férj, stb. Válaszában előre látta a jövőt: Azt irta, ha a feleségem továbbra is így bánik a volt férjeivel, el fogja veszíteni az összes gyerekét.

(Néhány évvel később pontosan így lett, s két gyermekem hírtelen helyezte el hozzám a gyámügy. Így végül én nevelhettem őket. Ma már mindkét gyermekem felnőtt, nevelt fiaim már középkorúak azóta).

III: Válásom után nem sokkal Budapesten bolyongtam, azt se tudtam merre járok, életem mélypontra jutott – s egyszer csak a Rákóczy térnél találtam magam, a Dombi Ferenc atya lakását is rejtő háznál… korábban jártam itt, előadásokat szerveztem neki. Tudtam képességéről, hogy ha kérdeznek valamit, a magasabb erők válaszolnak rajta keresztül. Bár azt gondoltam, le kell írni a kérdést s majd valamikor, napok múlva jön rá válasz. Elveszett s tanácstalan voltam, becsöngettem hozzá s éppen otthon volt. Nagy szeretettel fogadott.

Elmondtam neki hogy úgy érzem elbuktam az úton, elvált tőlem a feleségem, két gyermekem nála maradt, s biztos nagyon rosszul csináltam a dolgaimat hogy így alakult. Félrehajtotta a fejét kicsit, majd megszólalt: A feleségednek nem az első férje voltál már, igaz? Többen is voltak előtted már. Döbbentem feleltem, igen, ezt nem tudhatta… a következő amit mondott, hogy a feleségemnél a hűtlenség s hálátlanság az, ami következményekkel jár. Ennek a karmája súlyos s utol fogja őt érni. A gyermekeimnek nem biztos rossz lesz ez a helyzet, lehet pont azért akarnak majd családban élni, mert nekünk nem ment.

Utána még sokáig beszélgettünk, elmondtam neki hogy már egy ideje buddhista gyakorló vagyok, mondta teljesen rendben, mindenki ott legyen, ahol jól érzi magát. Azt is ő mondta el, a katolikus egyháznak nincs olyan dogmája, a reinkarnáció ne lenne igaz. Ő megtapasztalta előző életeit Medjugorjeben, s így tanít, és tudják a felettesei s ebből soha semmi baja nem volt. Amíg a szentirásból vett példákkal tudja igazolni (s elmondott párat) addig minden rendben van. Annyi a hátrány, belőle nem lett soha püspök, érsek. De nem is akart, ő igy érzi jól magát.

Remek ember volt, s ő sincs ma már köztünk régóta testben. Sokat gondolok őrá is. Életem egyik legnehezebb órájában nagy segítséget nyújtott. És sok embernek, nem csak nekem.

2018. március 6.