Ma nekem reggel kaptam a hirt, hogy 1-2 nappal korábban itthagyta testét egyik legkorábbi tanitóm, Mesterem, Rákai Gábor.

Még semmit nem tudtam spirituális utakról, mikor vele találkoztam a SZÜV BSZK nevű, 1990-es években „elprivatizált” azaz ellopott fantasztikus munkahelyen, számitógép központban. Fantasztikus emberek dolgoztak ott.

Emlékszem milyen nagy barátsággal fogadtak társaságában a kötelező katonaidőm letöltése után. Sose hallottam másokat 1-1 sör mellett olyan témákról beszélni helyesen, elmélyülten mint a magyar történelem, világtörténelem, irodalom…

Ő mesélt nekem Hawkingról s könyvéről, az idő rövid történetéről – de akkor nem érdekelt. Épp azt olvasom egy ideje s a végén járok.

Tőle hallottam Esterházy Péterről, más kortárs nagy irókról. Minden Esterházy könyv megvolt neki. Kifinomult izlése volt s igazi uriember volt s maradt mindvégig.

Talán ott, abban a kis országban ő volt az utolsó úriember.

Gyémántagyú rendszertervező s programozó volt. Rengeteget tanultunk tőle, sokan. Külön kaszt volt az övéké, a „nagyoké”.

Olyan programrendszereken dolgozott mint az első APEH adóbevallási rendszer, a Chemolimpex rendszerét is ő irta sok más mellett majd mikor jött a PC számitógépek ideje, szabadúszó lett, kilépett a cégből. De visszajárt focizni. Pár hónappal később én is megtettem. Ő hozta az első éles munkát. Aztán abból lett több s az első években mindig segitett lelkes kis szoftverfejlesztő csapatunknak ha elakadtunk.

Neki köszönhetem hogy 22 évesen, 1989 november 1.-től Szabad Ember lettem, aki maga osztja be az idejét – a bizonytalant választva. Azóta is igy élek – ezt is köszönöm.

Sose felejtem el az angyalföldi tárgyalást ahol kissé kihasználták volna tapasztalatlanságunk de ő nem engedte. Majd amikor egy kisbanknál nem voltam hajlandó fizetni zsebbe az ottani informatikusnak s megtámadták a rendszerünk hogy nem jó egy banknak – ő jött el a tárgyalásra mellettünk, minket képviselve. Én remegtem szinte a dühtől, de ő már sok igazságtalansággal találkozott s mi nyertünk – hála neki. Sose felejtem el a Nagy Blöffjét, ami megforditotta az egészet. A bank informatikusa nem vett volna részt a megbeszélésen, biztos volt benne hogy mindent elrendezett, nekünk annyi. épp kifelé jött a bankból mikor meglátta, a Nagy Rákai jön velem – visszament egyből a bankba, érezte nem ugy alakulhatnak a dolgok mint eltervezte.

A rendszerünk be lett vizsgálva az SZKI -nál. Ott volt a tárgyaláson szakértőként B. V-is, aki a kiszemelt utódunk volt, hogy ha mi megyünk, ők jöhetnek helyettünk. Soha többé nem találkoztam vele. Ő döfött hátba, az ő cégüktől vettük a programfejlesztő eszközt. Az ő cégük nevében irtak a bank informatikusai „szakvéleményt” s ő aláirta nekik. Dühöm miatt csak évekkel később vettem észre, milyen könnyen lebuktathattam volna őket. Iratmegsemmisitéskor, mikor cégünk már bezártam, akkor egymás mellett volt a bank informatikusainak a „szakvéleménye” és B. V. úré is… s bár a szövegre ügyeltek, kissé más legyen, de UGYANAZON a lézernyomtatón nyomtatták ki mindkettőt – felismerhető volt a betűkön. Csak meg kellett volna kérdeznem, hogyan lehet hogy a „független” „szakértő” cég véleményét is a kisbank lézernyomtatóján irták meg?

Az ellefél dörzsölt volt, minden hájjal megkent, felkészült. Egyszercsak Rákainak is elege lett, hirtelen belenyúlt a táskájába s kivett belőle egy hatalmas dossziét s rámutatott: Ha mindez igaz, hogy lehet ezeknél a bankoknál ugyanez a rendszer jól fut? Az ellenfél hallgatott, tudták hogy a Mezőbankkal és az Agrobankkal is kapcsolatban vagyok. Bennem megfagyott a vér… Ha kinyitják azt a dossziét… Mindenki elhallgatott, csak én s Rákai tudtuk, a másik két bankban nem fut ez a rendszer. Hatásszünet, eléjük tolta a dossziét, nem nyultak hozzá. Ekkor visszavette őket, eltette hogy jó, akkor ezt hagyjuk, de a tények ugye – s innentől megnyerte nekünk az ügyet.

Ő mondta nekem – sose fizess zsebbe. Mikor a bank informatikusa pénzt akart magának s én nem értettem miért – dolgozni szeretne velünk a rendszeren? Dehát etikus ha ő mint a bank informatikusa dolgozik velünk? Mi másért szeretne 20 %.-ot a dijból? Naiv voltam, nem ismertem hogy magyarban ha elérsz a tudással, tehetséggel egy szintet – nincs tovább, ott vannak a markukat mindig tartó tehetségtelen 126. senkik. Ott abban az országban ők a vezetők vagy helyetteseik. Vagy korrumpálódsz, vagy véged, nem lesz munkád nagyobb cégeknél többé s céged sem fejlődhet tovább.

Ő tudta mit akarnak, elmondta s ledöbbentem – hogy ilyen létezik? Persze, felelte de ne fizess, nem éri meg. Soha többé nem fogsz tudni majd a tükörbe nézni. Ha baj van, hivj majd! Ezt tettem hónapokkal később s jött, látott s győzött – nekünk. Ingyen. Még egy sört se fogadott el.

Utána megirtam egy A.I rendszert, amit mindig szerettem volna , Prolog nyelven – 1995-ben s többé nem akartam rendszereket tervezni, programozni. Ezért lettem szabadúszó, egyszer A.I rendszert irhassak – sikerült s tudtam, mindenütt máshol a korrupció vár. E rendszerért kapott pénz évekre elég volt – azzal foglalkozhattam végre, ami akkor érdekelt. Jótt a gyógyitói élet, már hivatásos gyógyitóként hamarosan – s előtte sok tanulás, gyakorlás. 1994-ben végeztem a Reiki I.-et. Rákait nem érdekelte túlságosan, humbugnak tartotta. Akármilyen rosszul volt, nem kért kezelést s tiszteletben tartottam. Kb 10 éve mikor már beteg volt elmondta, már tudja nem humbug, de az ő világképe már kialakult s abba a Reiki, stb nem fér bele. De tudja léteznek s működnek de ő nem kivánja megtapasztalni. Tiszteletben tartottam.

Születése óta egyik szemére nem látott, a máskikkal se teljesen, később hallása is egyik fülén megsérült. De sosem panaszkodott.

Mikor befejeztem alig 6 év után informatikai cégünk barátaimmal, Rákai még évekig folytatta, de neki is eljött az idő hogy a korrupció elkerülhetetlenné vált volna. Bezárultak előtte is a kapuk. Más országban 22 évesen milliárdos lett volna tehetségével, tudásával, szorgalmával, emberségével.

Mikor a jelenlegi rezsim ujra hatalomra került s elolvasta mit terveznek, levelet irt egy miniszternek, bemutatva, Hitleréknél is a közmunka programmal kezdődött minden – csak más néven.

Többé nem volt munkája, ő is fekete listára került – sok sok éve már. Jött a roppant visszafogott élet, szegénység s azt is elfogadta. Becsület az első.

Felesége volt, majd élettársa, 1-1 gyerek a két anyukától. Feleségével a válásuk után is jóban maradtak, bármikor mehetett oda aludni, hivhatott oda is barátokat is. Élettársával is jóban voltak.

Gyerekei felnőttek, örült az unokáknak, büszkén küldte róluk a fotókat. Nagypapa lett, büszke nagypapa.

Sok sok focimeccs tanuskodik barátságunkról, sok sok közösen megivott sör , sok sok hajnalig tartó kártyaparti.

Olyan volt mint egy varázsló. Sokszor gondoltam rá, bárcsak itt lenne, találkoznánk – s hopp, akkor szállt ki a metróból velem szemben! Sok ilyen volt, megörültünk egymásnak s ettünk egy jót s ittunk 2 finom sört.

Ő szerettette meg velem a Bécsi tányérhúslevest, a sztrapacskát, ettük a 2 személyes szlovák tálat a szlovák sörözőben, megismertetett a mexikói chilivel, a hortobágyi husos palacsintával, a jó hagymás rostélyos titkával, a jó halászlé titkaival, főzött bográcsban egész nagy társaságokra s szülinapomra malacpecsenyét egyszer… életem egyik legfinomabb étele volt.

Tanitóm volt, nem csak rendszertervezésben – emberként legalább ugyanannyira. Mindig számithattunk rá. Ha valaki költözködött, ő jött, pakolt, rámolt, szerelt akár estig, ha kellett másnap is. Mindent amit elértem szakmailag, a tanuláson s szorgalmon kivül neki köszönhetem főleg. Rájött valami tervezési vagy programozási trükkre, rögtön megmutatta, megtanitotta nekünk – minden tudását átadta. Hálásan köszönöm most is.

Egyike volt a nagyon kevés magyarnak, akivel tartottam a kapcsolatot. Reméltem élőben is találkozunk még. Várta a rezsim bukását, de a választást most már nem érte meg.

Szerette a söröket, de egészsége sok éve megromlott – legalább 10 éve s mindentől el akarta tiltani az orvos. Azt felelte, a cigit, kávét leteszi, a sört is de valamit hagyjanak neki mert ha mindent abba kell hagynia, nem biztos úgy szeretne élni – igy száraz borokat ihatott.

Egyik utolsó találkozónkon a szülinapján vittem neki finom bort, ő elővett egy másikat s töltött. Elkértem a palackot, néztem az üveget majd megjegyeztem: Erre az van irva, hal mellé való – ő meg melegszendviccsel várt minket. Vette a lapot, odalépett a fagyasztóhoz, kivett belőle egy mélyhűtött halat s az ölembe dobta – tessék, itt van! Visszadobtam, hogy sütve kérem s nevettünk ahogy szoktunk. Nála mindig vidámság volt.

Szerette nagyon a Nagy Utazás dalt… most ő is elment. Ez a dal, már akkor éreztem azért érinti meg, mert ő is igy él, ő is igy fog elmenni… De nem tett magától függővé senkit, azon dolgozott, mind önállóak legyünk, tőle függetlenek, erősek, talpraesettek. Igaz Mestert búcsúztatok most – s emberként is példaképem volt. Ha néha többet ivott, akkor is uriember maradt.

Egyik fiatal kollégánk több mint 30 éve súlyos autóbaleset érte. Túlélte, de azóta is alig érteni, amit mond annak, aki nem ismeri. Állást szerzett neki s még évekkel ezelőtt is járt hozzá, nagyon jó barátja volt neki is.

Legutóbbi fotóin már fehér volt teljesen a haja – de dús még mindig mint mindig s nagyon jól állt neki.

S hát sulyos beteg volt, évek óta tudtam, egy hajszálon függ az élete. Ha ott az a hajszál pattan, pillanatok alatt mindennek vége. Remélem álmában s békésen érte a vég – nem tudom.

Nem volt könnyű élete. S nem én voltam a legjobb barátja. De büszke vagyok rá, barátja lehetek. Tudom nincs halál s mikor eljön az ideje, találkozunk s lesz ott fent majd olyan mint a Gyöngybagoly, a Tere-Fere, a Kanizsa vagy az Aranyhal és a Szlovák Söröző és ismét élvezzük egymás társaságát s a többiekét. Fiatalon elment, még hetven se volt – a nyugdját intézhette volna végre.

Isten veled Mester, mig ujra találkozunk!