A Gyógyitó útja a Reiki esetén

A Gyógyitó útja a Reiki esetén

Gyógyitó akarok lenni! Sokan jutnak erre az elhatározásra.

A Reikinél is igy van ez. Sokan elvégzik például a nyugati Reiki I. képzését, nagyon sokan még a 2.-at is. Aztán abbamarad a gyakorlás. Néhányan reiki mesterek lesznek, oktatják a Reikit – a nyugati Reiki főleg csak erről szól. Gyógyitót ott alig találsz. Hogy csak a beteg van ott akkor. Nincs ott a család, a családi ügyek, gondok, se a szerelmünk, se a saját problémáink. Csak a beteg számit, s ha kell, órákon át kezelem. Hőségben is.

Van aki azért akar gyógyitó lenni, mert azt hiszi – tévesen – ez könnyebb munka mint munkahelyre bejárni, szabadabb az időbeosztás, tehát kényelmesebb életet remél. Amikor úgy van kedve elkezelget, amikor épp párt talál vagy a gyógyitás mellé valami „biztos” bevételt, akkor már az lesz az első – egyik sem a megfelelő hozzáállás. Aztán persze a betegek is elmaradnak s a biztosról is kiderül, mégse olyan biztos… párszor ezt el lehet játszani, de aztán lecsökken a reiki az illetőben, nem gyógyulnak már úgy a betegei… ugyanez van ha rendszeresen fogyaszt röviditalokat például.

A Gyógyitó Útja mindig áldozathozatal a többi emberért. De ezt az áldozatot csak boldogan lehet meghozni, nem lemondásként élve meg. Ha nincs a szivedben első helyen a betegeken segités szilárd szándéka, nincs benned könyörület, magaddal vagy elfoglalva főleg, nem érzed át milyen a beteg helyzete, lehet az élete függ a kezeléstől – nem fog menni neked ez az út.

A Gyógyitó reggel korán kel, kitakaritja a Dojot, a kezelőhelyet, meditál, kéri a magasabb erőket hogy csak e napon a lehető legtisztább csatornája legyen a reikinek a betegek számára. Aztán megreggelizik, majd fogadja a betegeket, majd megint kitakarit és hálát ad meditációban hogy a betegek rendelkezésére állhatott. Utána jön minden más. A család is.

A gyógyitó útja hosszú. Be kell járnia egy utat.

Az út szakaszait próbák jelzik. Átmegy a leendő gyógyitó két kisértésen, két próbán. Ha sikerrel, talán gyógyitó lehet. S még akkor is visszaeshet, kiderülhet nem alkalmas gyógyitónak.

Van aki azt hiszi elég szent helyre eljutnia ahhoz, hogy megtörténjen vele valami, amire vár, amit akar. De semmi nem fog vele történni e szent helyeken, ha az ÉN fontosabb volt útján, mint a MI. Ha nem önzetlenül tevékenykedett, hanem valami cél eléréséért, akár spirituális célért a saját maga számára – ami még mindig egyéni cél – hiába jár a szent helyekre.

Aki a megvilágosodást keresi, az út egy részén jó a vágy erre, hajtóerő. De eljön az idő, mikor ezt a vágyat félre kell tenni, sőt le kell róla mondani teljes szivvel.

S ha azért akar valaki gyógyitó lenni, az emberek elismerését szerezze meg, felnézzenek rá – ez se fog sokáig működni.

Olyan is van, aki azt gondolja magáról – én már sokkal magasabb szinten vagyok a többi embernél. Nincs miről beszéljek velük, felettük állok, untatnak, kicsinyesek – ez azt mutatja, biztos nem áll felettük. Másnak más az útja, lehet az az útja hogy jó családanya vagy családapa legyen vagy jó műszerész vagy lakatos – vagy művész – minden út tiszteletre s elismerésre méltó. Létezik a spirituális gőg is.

A gyógyitó útja alázatos, és szolgálat. Szolgálat, de ha szivből végezzük, akkor boldog, szabad, vidám szolgálat.

Ha valaki gyógyitó lehet már, helyesen teszi ha munka mellett kezd gyógyitani, szolgálni. Vagy tanitója mellett segit neki. Éveken át akár. Lehet adományért ekkor gyógyitani, sokkal jobb mint ingyen – mert az embereknek fontos, kifejezhessék hálájukat. Én is igy kezdtem. Először ingyen kezeltem, de a betegek függők lettek tőlem. Egy barátnőm hivta fel a figyelmem arra, engedjem meg hogy kifejezzék hálájukat. De nagyon szegény emberek voltak.. azt találtam ki, vegyenek műcsontot a kutyámnak – vettek hatalmas adagot! S végre hogy kifejezhették hálájukat, már nem volt rám se olyan sokat szükségük. Mivel szabadúszó informatikusként dolgoztam délelőttönként, jól kerestem s nem volt szükségem semmire. Ha adományért kezelsz, akkor a karmád dolgozod le valójában. S minél inkább csak másokkal törődik egy gyógyitó, annál inkább halad előre az ő élete is, anélkül erre komolyabb erőfeszitést kellene tennie. Aki viszont ezt a lépést kihagyja, elmulasztja, pénzért gyógyit, megélhetésért egyből vagy mert kényelmes munkának tűnik, nem kell korán kelni, gáyrba menni – neki a karmája ettől nem csökken sőt lehet növekszik.

Minden gyógyitó igy kezdje – saját karma ledolgozásával. Ha ez megvan, az életében évekkel később megjelennek lehetőségek – felajánlásokat kaphat jómódúbb emberektől, lehet támogató jelentkezik – de ezeket kierőszakolni nem szabad.

Sőt, egy gyógyitónak át kell mennie azon, lehet nem lesz pénze fűteni a lakást télen – csak akkor kapcsol fűtést, ha beteg érkezik. Lehet nem jut elég étel, s mindezt ki kell birnia. A próbatételek elől nem szabad elfutni. A Magasabb Erők pontosan tudják, kinek milyen próba következik s sosem kapunk nagyobbat, mint amit épp meg is tudunk oldani.

Aki azt mondja rendben, gyógyitó leszek de biztosan éljek meg belőle, valaki biztositsa nekem az anyagiakat, a szállást, étkezéseket, stb – ő nem gyógyitó akar lenni, azt szeretné még gondoskodjanak róla. Akkor ő még nem lehet gyógyitó. Gyógyitó csak az lehet, aki nem kuporgat hanem ad. Nem megtartani akarja a pénzt hanem boldogan adja tovább akár egy finom fagylaltért, lakbérérét vagy rezsiszámláért vagy ételért, adóért is.

Aki aggódik a jövő miatt, nem tud a jelenben leni – márpedig a beteg kezeléséhez a jelenben kell lenni, jelen lenni neki.

Akik úgy voltak vele, előbb kell egy biztos megélhetés, anyagi tartalék, vagy valaki biztositsa neki az anyagiakat, ők nem voltak sikeresek gyógyitásban, vagy bele se tudtak fogni – akkor se ha nagyon jó képességük volt a gyógyitásra.

Mindenkinek ajánlom olvasásra ezt a könyvet: Alan Watts: A Bizonytalanság Bölcsessége.

Legyen valaki bármilyen tehetséges, amig a Biztost akarja, sosem lesz része tartós sikerben gyógyitóként. A Biztosra való törekvés ellentétes a szellemi úttal.

Ha egy gyógyitó már ledolgozta a karmáját, akkor, de csak akkor kap segitséget s alakulnak úgy a dolgok körülötte hogy már nem csak ad, kap is. Csak akkor jelenhet meg egy igazi támogató körülötte, mögötte. Az úgy nem megy, hogy: Kérem szépen gyógyitó akarok lenni, kérem fizessen nekem ezért bért, béreljen vagy adjon nekem erre egy helyet s biztositsa a napi 3 étkezést s majd akkor gyógyitok.

Amikor már egy gyógyitó ledolgozta nem csak saját, de családi karmáját is, családi élete is változik s családjáé is változhat. Karmák hamarabb érnek be s érnek véget.

Akkor, utána már kezelhet a gyógyitó pénzért, egy jó gyógyitóhoz sokan el fognak menni, jómódú emberek is már. S akarnak majd tőle tanulni is, ha alkalmas valóban tanitónak is.

S mindig lesznek új gyógyitók, akik adományért gyógyitanak, úgy kezdenek.

Tehát az út:

Elhatározás, Gyakorlás éveken át, kezelés adományért éveken át munka mellett, majd saját karma ledolgozása után már pénzért kezel, saját kezelőhelye lesz s hivatása a gyógyitás.

Ehhez kivánok sok erőt, kitartást minden leendő gyógyitónak.

Comments are closed.